Nem akartam elhinni, hogy ez is a klimax velejárója

A semmiből hirtelen levert a víz. Nem gyanakodtam bajra, egyszerűen megállapítottam, hogy ez is egy olyan nap, amikor a testem kissé furcsa tüneteket produkál. Így ment már egy ideje, úgyhogy mondhatni hozzászoktam ahhoz, hogy az időjárástól függetlenül, a legváratlanabb pillanatban kezdek el verejtékezni. Persze gondolhattam volna a legnyilvánvalóbb okra, hogy az 50-hez közel engem is elért a változókor, de amíg egyéb tünetek nem jelentkeztek, valamiért ez az egyszerű magyarázat eszembe sem jutott. Valószínűleg azért, mert a korom sosem játszott olyan fontos szerepet az életemben, és nem is éreztem magam annyi idősnek, mint amennyi voltam. Nem foglalkoztam a dologgal: jöttek-mentek az évek, én örültem annak, hogy egészséges és mozgékony vagyok, és csináltam tovább a dolgom.

Amikor azonban a menstruációm is kezdett rendszertelenné válni, gyanús lett a dolog. Valószínűleg, ha nagyobb tudatossággal fordultam volna a testem felé, előbb leesett volna a tantusz, megéreztem volna minden apró változást, de így csak a legnyilvánvalóbb tünet jelentkezésekor „gyulladt fel" a fejemben a lámpa. Már biztos voltam abban, hogy ez bizony a klimax, és egyszeriben eluralkodott rajtam némi kétségbeesés. Ugyan tudom, hogy ezen minden nő keresztülmegy, ez mégsem olyasmi, aminek a bekövetkezését várja az ember. Még akkor sem, ha „minden jól megy" a folyamat közben, és nem okoz olyan tüneteket, amelyek megnehezítenék az életemet. Eddig ugyanis szerencsésnek mondhattam magam, hiszen bár a hőhullámok nem a legkellemesebbek, nem is törtek rám olyan erővel, ami már elviselhetetlennek hatna. Furcsa várakozás és egy kis ijedtség lett úrrá rajtam. Mi következik ezután? Mire számíthatok?

Valamiért azt reméltem, hogy ha – majd nagyon sokára – ez velem is megtörténik, akkor szinte észrevétlenül, mindenféle probléma nélkül lépek át egyik korszakomból a másikba. Nem így lett, és ez nem is baj. Az sosem árt, ha felismerjük, milyen folyamatok zajlanak éppen a testünkben, hiszen csak így tudunk rájuk reagálni. Az alapokkal persze tisztában voltam: ezután nem menstruálok, mivel a peteérésem végleg leállt. Azt is tudtam, hogy milyen esetleges tünetekre számíthatok még a meglévők mellett: hízásra, vizeletvisszatartási problémákra, hüvelyszárazságra, hangulatingadozásra, hajhullásra, alvászavarra. Persze nem törvényszerű, hogy ezek mind jelentkeznek, de jobb félni, mint megijedni. Ez egy komoly változás, amelynek során a test nem termel többé ösztrogént és sárgatesthormont, ezeknek a következményeként lépnek fel a különböző tünetek. Esetemben olyasmi is megjelent, amire nem számítottam: a felfázás.

Amikor a hőhullámok és az el-elmaradó menstruáció mellett hirtelen új problémát tapasztaltam, jelentkezett a gyakori vizelési inger, úgy gondoltam, ez is a klimax velejárója, amit el kell viselni. Hiába rohangáltam azonban gyakrabban a mosdóba, a megkönnyebbülés elmaradt, ráadásul égő, csípő érzéssel járt együtt az ürítés. Kellemetlen és fájdalmas volt, nem olyasmi, amit figyelmen kívül lehet hagyni, és nem is szabad, hiszen komolyabb fertőzés kialakulását kockáztatjuk, ha nem kezeljük.

Változókorban az ösztrogénszint csökkenésével a húgyutakat és a hüvelyt bélelő hámréteg sorvad, gyengül a kórokozókkal szembeni védekezőképessége, fokozódhat a felfázásra, azaz a hólyaghurutra való hajlam. Szerencsére vannak olyan gyógynövényes készítmények, amelyek segítenek megküzdeni a felfázással, de a kúrát fontos időben elkezdeni, még mielőtt a fertőzés a veséket is érintené. Amennyiben a panaszok fokozódnak, véres vizelet, láz, deréktáji fájdalom jelentkezik, mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

Forrás: she.hu